Thursday, October 29

Mrs Herskin

Ha elidőzöl a blogomon vagy visszatérsz, akkor az elkövetkező öt órában egy online eseménybe pillanthatsz be. Mindezt az első interjúmmal kezdem, ami két végzős lánnyal készült.
If you stay on my blog or you return, then you look into an on-line event in the next five hours. I begin this with my first interview what prepared with two finalist girls.
Bizakodóan köszönöm az érdeklődéseteket.
I say thank you for your interest confidently.

Íme/
That's it:


A honlapotok igazán különleges - de csekély dolgot árul el a "gazdáról".
Your website is really special, it only tells a few things about its hosts though.

"Poppre Orsi és Pasztircsák Larisza lapul a Mrs Herskin név alatt"
"Orsi Poppre and Larisza Pasztircsak hide behind the name of Mrs Herskin."

L: Ez nem a végleges honlapunk, csak egy portfoliós oldal. Mrs Herskin, pedig mindkettőnknek az az énje, mely az alkotói önkifejezésről szól. Így én nem érzem úgy, hogy ennél sokkal többet kell kiadnom személyem egyéb területeiről.

L: This is not our completed website, only a portfolio. Mrs Herskin is the artistic self-expression for both of us. This way, I don't feel that I have to show up other parts of my personality.

O: Amit ezentúl tudni érdemes az az, hogy számomra a Mrs Herskin nem csak egy márka, ami ruhákat, kiegészítőket "gyárt". Én személy szerint ezekben már abszolúte nem hiszek. Saját látásmódunkat, hitünket, személyiségünket igyekszünk kifejezni. A művészethez, az emberekhez, és önmagunkhoz való viszonyunkat. Számomra teljesen mindegy, hogy ehhez milyen eszközt használunk. A lényeg, hogy élvezzük, és hogy legyen értelme!

O: I think you need to know that for me Mrs Herskin is not only a brand that „produces” clothes and accessories. I don't believe in these ideas anymore. We try to do our best to express our own view, our faith and our personality; our relationship to art, to people and to ourselves. What kind of means we use for this, it is all the same to me. What is important that we enjoy it and it makes sense.



Hogyan találkoztatok?
How have the two of you met?

O: Azt hiszem, két éve találkoztunk, akkor került Larisza az osztályunkba. Eleinte nem láttam őt túl sokat, már elég kialakult volt az osztályközösség, és megvolt mindenkinek a saját klikkje... Később mégis úgy hozta a kíváncsiságunk, hogy mertünk egymás felé nyitni, és ez egy nagyon jó és szoros barátság kezdete lett. Én arra figyeltem fel Lariszában, hogy ő teljesen másmilyen volt, mint mi (az osztály többi tagja), és ez kellőképpen bosszantott ahhoz, hogy túllépjek önmagamon és kiderítsem ki ez a lány!

O: I think we first met two years ago when Larisza got into our class. I didn't see too much of her in the beginning because our community in the class was already established and everyone had their own clique. Later on, our curiosity brought our relationship to a new level and we dared to open up towards each other and I think this was the beginning of a great and close friendship Larisza attracted my attention because she was different than the rest of class and this fact annoyed me enough to step over myself and find out about this girl!

L: Dettó!

L: Ditto!



Hova jártatok iskolába? Mit tanultatok?
Where did you go to school? What did you study?

L: Mindketten a Képzőművészeti Szakközépben végeztünk, mindössze 7 év különbséggel. Orsi bőrös volt már ott is, én könyves. Nálam nem volt evidens a művészeti pályán való maradás, talán a szülői minták elkerülése végett. De a sorsomat, és a neveltetésemből fakadó érdeklődést nem lehet erővel semmibe venni. 4 év egyéb tapasztalatszerzés után jelentkeztem a MOME-ra, ahová sikeresen bejutottam. Egyenes leszállópályával a bőrszakra. Addigra teljesen
őrültje lettem a bőrnek, nem tudom miért.

L: We both went to the Secondary School for Fine Art but with 7 years difference. Orsi specialized in leather stuff, but I specialized in books. Staying in the artistic field was not evident for me, probably because of the lack of the parental model. However, I couldn’t ignore my childhood interest and escape my fate. I entered MOME after four years of other professional experiences and I was admitted successfully to the branch of leather manufacturing. By that time, I had already become obsessed with leather, I don’t know why though.

O: A Kisképzőben még nem ismerhettük egymást. Larisza könyv szakos volt, ami azért nagyon mulatságos, mert nekem is minden vágyam az volt, hogy az lehessek, de másképpen alakult és Karattur Katihoz kerültem a bőrre... Egy hét elég volt ahhoz, hogy már sehova ne akarjak onnan menni.

O: We probably haven’t known each other in secondary school, because Larisza specialized in books. It was funny because I had wished I was specialized in books, too! However, it turned out differently and I went to Kati Karattur’s leather class and one week was enough for me to never wanting to leave that field anymore.




Kreációtokra leginkább a "Haute Couture" címkét használnám. Melyek a legjelentősebb ihlet forrásaitok? És a legszokatlanabb?
Your creations are very "haute couture" I would say. What are your strongest sources of inspiration? And what are the most unusual ones?

L: Nem tudom, hogy a Haute Couture szó mennyire ráhúzható a dolgainkra. Nem szándékozunk őket nagy számban utángyártani az igaz. Miniszériákat csinálunk, és fogunk csinálni. A dolog egyik aspektusa, hogy szerintünk az utángyártás elveszi a tárgy és a mi lelkünket is. Nem marad öröm, csak business. Nem szeretnénk ellaposodást, azért mert energiáinkat bonyolult üzleti stratégiák kiépítésére használjuk, a divatipar mesterséges illúziójának fenntartása érdekében. Másrészt úgy érzem, hogy az eladhatóságra koncentráló design nem a mi műfajunk. Olyan szintű korlátok közé zár, és "szótárazott klisé" használatra erőszakol, ami túlságosan elveszi az individuum, vagy az önkifejezés szabadságát. Ez egy elég friss és közös felismerésünk Orsival. Így tudatosan eddig nem volt módunk integrálni ezt a hozzáállást tervezési metódusunkba, csak ösztönszerűen jelenhettek meg eddigi munkáinkon. Azt pedig, hogy ebből a hitvallásból, hogy fogunk megélni azt majd meglátjuk. Amúgy engem az izgat, hogy mi rejtőzik a funkción túl. Hogyan lehet egy használati tárggyal (legyen az cipő, táska, ékszer, ruha, minden, ami szakmámba vághat) erős emocionális ingereket adni, kifejezni. Mindezt úgy, hogy ne csak öncélú "kontrázzunk Alexander Mcqueenre" dolog legyen. Olyan tárgyakat szeretnénk létrehozni, amelyeket ha viselsz, átemel egy másik világba. Vagy valami ilyesmi. Ez az út izgat. De még csak az út elején vagyunk.


L: I don't know if haute couture is the right expression to describe our creations. We don’t want them to be mass-produced, that’s for sure. We work and are going to work with limited collections. One aspect is that we believe that mass-production takes away the soul of the product and our soul, too. We are left with the business and the joy is lost. We would not want to become boring just because we use our energy to develop complicated business strategies in order to maintain the artificial illusion of the fashion industry. On the other hand, I feel that the design concentrating on salability is not our thing. It limits us and forces us to use the “dictionary cliché”, which takes away the freedom of the individual and our self-expression. This is a new and common realization of thinking for both of us. We haven’t had the opportunity before to integrate this approach to our designing method, it only shows through our former works instinctively. And we will see how we are going to make a living of this approach. Anyway, I am pretty much interested in what hides beyond function. How can you give emotional stimuli and how can you express yourself with a product of use, let them be shoes, bags, jewelry and everything within my scope of practice. And do this without having an end in itself like “let’s double the work of Alexander McQueen”. We would like to create things that lift you to an other world by wearing them. Or something like that. This is the way that fascinates me. We are still at the beginning of that way though.

O: Én sem sorolom a munkáinkat Haute Couture vagy bármilyen más kategóriába, és nem is vágyom rá hogy akármilyen megszokott, kialakult címkével lássák el őket. Ezek tárgyak. Ha pedig, jelzőt kellene használnom, azt mondanám abszurd tárgyak. Ihletet mindig másból merítünk, keressük a nem megszokottat, a különlegeset, a hibát, nem állapodunk meg a szépség mellett. Rengeteg dolog inspirál engem, nehéz volna bármit is kiemelnem, talán leginkább az emberek... Ehhez, pedig elég nyitott szemmel járni, mert kis hazánkba küldött jó sok furcsát a "jó isten"

O: Neither would I label our work haute couture or anything else and I don’t even want it to be labeled anything usual or established. These are objects. If I would have to use an attribute, I would say these are absurd objects. We always take inspiration from different sources, we look for the unusual, the special, the fault, we don’t settle down by beauty. A lot of things inspire me, it would be difficult to pick only one... probably people inspire me the most. For this you only need to go about open-eyed, because god sent a lot of strange things to our country!



Mik a kedvenc anyagaitok és miért?
What are your favourite materials and why?

O: Kedvenc anyagok? Hmmm... Szerintem minden anyag jó valamire. Mindenben ott van a lehetőség csak megfelelő felhasználási módot kell választani hozzá. Én mostanában kezdek rácsodálkozni a természet adta anyagok gyönyörűségére, olyanokra, mint például a kövek, ásványok, a fa, a bőr, a szőr és még sorolhatnám.

O: Favourite materials? Hmmm... All types of materials are suitable for something or other. There is an opportunity in everything; you just need to find the right way to use it. I have just started to note the wonder of materials of nature, like stones, minerals, wood, leather, fur and so on.

L: Kicsit közhelyes lenne bőrös lévén azt mondani, hogy bőr és más semmi. Szeretem a bőrt, mert egyéb technológiákkal ötvözve rengeteg lehetőség van benne. Ugyanakkor imádom azt, hogy ősidők óta használt anyagról lévén szó, nagyon emberi. Meleg érzete van. De kísérletezünk más anyagokkal is, amiket valószínűleg integrálni fogunk munkáinkba a későbbiek folyamán.

L: Being specialized in leather, it would be a cliché to say “leather and nothing else”. I love leather because it has a lot of opportunities when mixed with other technologies. At the same time, I love that it has been used from time immemorial, it is very human. It has a warm feeling to it. However, we experiment with other materials, too, that we are going to integrate into our work in the future.



Ki illetve kik a kedvenc tervezőitek?
Who are your favourie designers?

O: Tervezők? Nem teszem le a voksom senki mellett a divat szakmában, vannak érdekes és újító, inspiráló kollekciók, de a többség csak kurválkodik... Hoppá, ez azért így erős, fogalmazzunk úgy, hogy fogyasztásra bíztat mindenkit...

O: Designers? I don’t vote for anyone in the fashion industry; there are interesting, innovative and inspirational collections, however, the vast majority of them only prostitute themselves. Ops, this might be too strong, let me put it this way: they stimulate consumption.

L: Valóban nincs ilyen, nem is szívesen követem a divatházak, tervezők munkáit. Rám destruktív, kétségbeejtő hatással vannak. Orsival mindketten szívesebben figyeljük a kortárs képző- és alkalmazott művészeti "vívmányait", a világ modern természettudományos, filozófiai és pszichológiai fejlődését, amolyan laikus, de aktív érdeklődő szinten. Ezek inkább hatással vannak gondolkodásunkra a tervezésben.

L: Neither do I have a favourite designer; and I also don’t willingly follow the work of fashion houses and designers. They produce a destructive and desperate effect on me. Both Orsi and I are rather keen on observing the achievements of contemporary fine art and applied art, the modern scientific, philosophic and psychological development of the world on a non-professional but active level. These rather have an effect on our thinking in designing.



Mik a jövőre vonatkozó tervek?
What are your plans for the future?

L: Nehéz megmondani. Csak azt tudjuk, hogy mit nem akarunk. De legalább ennyi megvan, plusz van egy minimál tapasztalat, mi történik, ha mégis lekanyarodunk a megérzéseink mutatta útról. Miután a divatipar morális és egyéb értékeivel, mechanizmusával nem értünk egyet, nem is szeretnénk abba a sorba beállni, ahol 3-4 havonta új kollekciót kell kidobni, csak azért, hogy a fogyasztó szeme ne unatkozzon. Természetesen rövid távú terveink, céljaink vannak. És remélhetőleg mindig is lesznek! Most fogunk diplomázni, szeretnénk egy olyan bemutatkozó Mrs Herskin kollekciót megcsinálni, amiben nekünk is, és a kedves befogadónak is tisztán és markánsan kifejeződik a stílusunk. Ezentúl van egy műhelyünk a Rumbach Sebestyén utcában, amit szeretnénk gatyába rázni. Meglátjuk mi sül ki ebből az egészből. De az biztos, hogy nem vagyunk fanatikus divatönmegvalósítók.

L: It’s really difficult to tell. We only know what we don’t want to do. But at least we have this knowledge, a little amount of experience of what will happen if we leave the way our instincts tell us to follow. Since we don’t agree to the moral and values of the fashion world, we don’t want to join the queue where you need to deliver a new collection in every 3-4 months, just to stay exciting for customers. We, of course, have and hopefully will always have short term plans and goals. We are going to graduate soon and would like to make an introductory Mrs. Herskin collection that expresses our style sharply both for us and for the beholder. Furthermore, we have a workshop at Rumbach Sebestyén Street, which we would like to get into shape. We will see. we are not fanatic about creating ourselves in the fashion industry...

O: Azt én is hosszasan tudnám sorolni mit nem akarunk a nekünk szánt idővel kezdeni. Larisza ezt elég jól megfogalmazta... Én arra gondoltam megnézzük mi van akkor, ha más irányba indulunk el, mint amit általában a szakmabelieknek követnek, és majd utána meglátjuk működik-e a dolog, és elmondjuk a tapasztalatainkat. Remélhetőleg értékes és érdekes dolgokkal fogunk gazdagodni vénségünkre... Legyen az negatív, vagy pozitív tapasztalat.

O: I, too, could list what we don’t want to do with the time at our hands for hours. Larisza formulated that very well. I thought we will have a look at what happens if we choose a different way than those in the fashion industry usually do, and then, we will see if it works or not and talk about our experiences. Hopefully we will enrich with interesting things, let them be negative or positive experiences.

translation helper:
Susan

Következő poszt/Next post: Prints - 8.30 pm CET
a többi "blogger(ina)" programja/other bloggers' programs: here


Enjoy it!

16 comments:

  1. Nice interview! Great job! :)

    ReplyDelete
  2. @Geg - Thank you so much! ;-)

    ReplyDelete
  3. Harmadik!!!

    ReplyDelete
  4. Second Place is for Losers Meszo! :)

    ReplyDelete
  5. de drága vagy, hogy megemlítettél :))
    szuper lett az interjú, gratulálok :))
    millió *****

    ReplyDelete
  6. Ez klassz és külön grat a kétnyelvűségért :) szorgalom 5* :)

    ReplyDelete
  7. az a cipő nagyon tuti.
    gratulálok, átérezni, hogy mennyire egy hullámhosszon vannak.

    ReplyDelete
  8. szóval Nóri voltam...

    ReplyDelete
  9. Szupcsi.
    Jó név a Larissza. :-)
    /Vannak designer táskák a Ferenciek terén, a buszmegálló mögött. legközelebb megjegyzem kitől. :-)/

    ReplyDelete
  10. Wow, szép kis "eposz"! Azt hiszem, még sosem olvastam magyar designerrel interjút, így ez egy jó kezdés nekem :) A cipőket látván már sejtettem, hogy jó lesz :)

    ReplyDelete
  11. köszi lányok és férfiúk! ;-)

    @Dexter - részemről a megtiszteltetés, hogy így elolvasod őket utólag. ;-)

    X♥X♥

    ReplyDelete
  12. Jah és igazán a kétnyelvűség miatt lett ilyen hosszú! ;-)

    ReplyDelete
  13. a táskák és a második képen a karkötő tök jók! meg nagyon érdekesek a cipőik! bár nekem kicsit extrémek!

    ReplyDelete
  14. Anonymous9:25 PM GMT+2

    Hi, I check your blogs regularly. Your writing style
    is witty, keep up the good work!
    Also visit my web page ; Get Rid of Cellulite

    ReplyDelete

Share some love leave a comment!

Ƹ̵̡Ӝ̵̨̄Ʒ