![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2O-HmIafKixZVXeuiTDblDGNKkxvKckNqM5tnQJS-FfYabhNam4dEt8KRjVZGU7uSfDPa46IxR1UqBRSPUEWIYPfP8TJEKwAbBPNyjMRKaD4hbLiNXEeiSCVcD-ssKb3jkI71VrRCYOU/s400/gy%C3%B6ngy.jpg)
A klasszikus gyöngysornak időtlen az eleganciája.
Írásos emlékek bizonyítják, hogy a gyöngyöt - évezredek óta - minden kultúrában nagyra értékelték. Az ógörögök azt hitték a gyöngyökről, hogy Afrodité örömkönnyei.
Mindannyian hallottunk már a Polinéz szigetekről származó gyöngyökről. Az Európaiak a XVII. században hódították meg ezt a területet és az addig fennmaradt emlékek arról tanúskodnak, hogy az ott élt bennszülöttek nem igazán foglalkoztak eme földi kinccsel. Bár használati tárgyakat készítettek az itt előforduló Pinctada margaritifera kagyló fajtákból. A magyarázata talán az lehet, hogy nem rendelkeztek fúróeszközzel.
Miután 1769-ben Cook kapitány felfedezte Tahitit, megindult a gyöngy- és kagylókereskedelem. Ezeken a szigetcsoportokon komolyabb harcok is dúltak a gyöngy okán. Eleinte még nem kellett olyan mélyre merülni a természet ezen ajándékáért, de később - ahogy fogyott a gyöngy -beljebb és lejjebb kellett hatolni. A bennszülöttek remek búvárok voltak és az elején bármiért szívesen elcserélték a gyöngyöket. Később a misszionáriusok megtanították nekik, hogy a "gyöngyüknek" komoly az értéke. A XIX. század derekára jócskán apadt a kagylóállomány. Nagy verseny alakult ki a kereskedők között. Ezek úgymond "felverték" a gyöngy értékét. Arról már nem is beszélve, hogy a korall-atollok alig emelkednek ki a vízből és nagyon erősek körülöttük az áramlatok. Több száz hajó legénysége vesztette életét egy-egy gyöngyhalászat során, emiatt.
1960 után a műanyag elterjedésével csökkent az igény a gyöngykagyló iránt, így annak halászása nem volt túl gazdaságos. Idősebb kagylókat, amelyek az igazán nagy gyöngyöket rejtették alig leltek, így a Francia Polinézián a fekete ajkú kagylóhalászatot be is tiltották. ![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1CDX8v1bEXswUx3zHR6-T263betbjVu2eORT2ZwyoNV_kEQJzNBgHYrXlzgXktBp3Hm596rGDTKbFb8R5OhgjJwIZNclx0kr0gF7INO3xJ8Vfk8WbJMa1OgSkXf2SYrQtudKfY3RROZA/s400/tahiti+gy%C3%B6ngy.jpg)
Ezidőtájt Japánban, Burmán, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken már tenyésztettek gyöngyöket. 1905-ben Kokcohi Mikomoto alkalmazta először az eljárást, amivel kerek gyöngyöket hozott létre. 10 évvel utána az ő neve alatt szabadalmaztatták. ![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_FKLb0-GrRaSSgiQpb6mH0w3Wo91X3CexZh1mhjU2Rbzcm-k8T6IkRvEqZuqiLbYNgqjVuWdeTx3QJd-QJDclin61IxIG3koktNKOLXfY1hNqGmArjoAAQU0UcvhVPQZiyqPkh9_OgM4/s400/mesters%C3%A9ges_akoya.jpg)
Valójában a Francia Polinézián már 1884-ben megkezdődtek az első gyöngytenyésztési kísérletek, de sikertelenül záródtak és a komoly kutatás csak 1962-ben hozott igazi, sikeres eredményt. 1972-re a világ legnagyobb ékszer boltjaiban megjelentek a Tahiti tenyésztett gyöngyök
A több, mint 70 féle kagylóféle - osztriga - létezik. Ezen belül a kagylóhéj vastagsága szerint két csoportba lehet őket sorolni:
vékonyhéjú kagylók. A legismertebb a Pinctada fucata martensii (Japán, Kína), kereskedelmi nevén akoya és 2mm - 9 mm-ig terjed az átmérőjük.
vastaghéjú kagylók, mint a Pinctada margaritifera (Cook szigetcsoport északi részén) és a Pinctada maxima. (Ausztrália, Indonézia, Fülöp szigetektől egészen Burmáig) A maxima lehet ezüst- vagy arany ajkú és a benne létrejövő gyöngyök a Déltengeri gyöngyök (SSP). Ezek fehér vagy rózsaszín gyöngyházfényűek és 9mm-16 mm-ig terjed az átmérőjük. Tehát igen nagyok. A margaritiferaban pedig a Tahiti gyöngyök "lakoznak". Amik gyakran ezüst, arany, pávazöld, szivárvány és padlizsán színűek.
Az igazgyöngyöket karátra mérik, míg a tenyésztett gyöngyöket mm-re.
Egy jó gyöngy védjegye a csillogása. Továbbá mindegyik gyöngynek van egy bevonata (nacre), ami a gyöngy élettartamának a jele. Ez kálciumkarbonátból, víz és szerves anyagokból képződik(0,2mm-0,4mm). Ez adja azt a bizonyos fényt a gyöngynek.
A gyöngyök színét 5 fő kategóriába sorolhatjuk:
rózsaszín - A fehér és a rózsaszín a legdrágább, mivel a nők előszeretettel választják a bőrük tónusához. Ezek leginkább az akoya gyöngyök.![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_6cZKGxq5nfnugIJZIG39u4CW2OGaDudxYnMSrages0N4IE-PLSahuE0NHBURFDnbKzKnoY1OMvXKprszWTjIiBCla9eo4pFj1MkAVqkNqN16KAHszLFsqKkmVcdAMpPxihIyK9lFpC8/s400/igazgy%C3%B6ngy.jpg)
fehér
krémszínű
világoskrém
sárga
Mindegyik gyöngynek van egy úgynevezett fő színe (fedőfesték). Az alakjukat pedig leginkább a víz határozza meg - amiben képződnek. A sósvízi gyöngyök hajlanak leginkább a gömbölyű formára, míg az édesvíziek inkább oválisok.
Jól mutat fiatalon és idősen és a tisztítását elég egy puha ruhával elvégezni. Aki szert tesz egy igazgyöngy nyakláncra az igen boldog lehet, de persze a tenyésztett gyöngyök is oly szépek és értékesek. ![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnBywxX34ksQvaKKVYjQoRAu9aJFROPkYcY_Yqm7OnFK7Dl3LJnQIy_eb3ZvJgf-rp2Xo7By0GaCb3aFvp3u7-PknIVGq4KlGcsiubSG1ZG8-pJKwsFzKKos-9mYc_CwCVDMHRYrEqbrM/s400/coco_chanel_pearl.jpg)
Gondoljunk, csak Coco Chanelre, aki egyszerre többet is a nyakába tekert a nadrágkosztümjéhez. Nagyszerű kombináció és nem szeretnénk rá hasonlítani? Dehogynem! Hisz előszeretettel utánozzuk. (Legalábbis én biztosan.) Örök darab...